Azt mindenki tudja és érzékeli, hogy a természetben, szabadban eltöltött idő gyógyító hatással van az elmére, a testre és a lélekre egyaránt. Aki találkozott már az erdőfürdőzés eszméjével, esetleg a gyakorlatban is próbálta, az tudja, hogy az erdőfürdőzés lényege abból áll, hogy beengedjük (visszaengedjük) a testbe a természetet, és (ismét) eggyé válunk vele, valamint, hogy mindennek, mint terápiás technikának a jótékony hatásait a tudomány is egyre komolyabban alátámasztja.
Ismert tény az is, hogy az erdőfürdő alapjait részben buddhista tanok képezik, arról viszont már ritkábban hallani, hogy melyek is ezek a tanítások?
A történelmi Buddha tanításaiban nagyon sokszor említette az öt khandhát (páli) vagy szkandhát (szanszkrit), amit öt halmaznak vagy öt halomnak fordítanak. A khandhák azok az összetevők, amelyek egy egyént többé-kevésbé alkotnak.
Minden, amiről azt gondoljuk, hogy ez az “én”, az nem más, mint a khandhák működése.
Khandhák és dukkha
A négy nemes igazság legelső pontja így hangzik: “dukkha” létezik. Ezt a szót gyakran úgy fordítják, hogy szenvedés vagy stressz vagy nem-kielégítő.
Az is egyfajta “dukkhának” számít, hogy a dolgok állandótlanok és feltételektől függőek. Mivel a khandhák szintén a feltételeiktől függően keletkeznek és elmúlnak, ezért a khandhák is stresszt okozhatnak.
A khandhákat összetevő részek olyan szétválaszthatatlan módon működnek együtt vagy egymás után, hogy ezáltal egy önálló “én” érzetét keltik. Ennek ellenére, a történelmi Buddha azt tanította, hogy nem lakozik “én” a khandhákban: “Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem.”
A khandhák megértése tehát abban segít, hogy meglássuk és levetkőzzük az “én” illúzióját.
A khandhák
Nem árt tudnunk, hogy az itt leírt magyarázat az eredeti, a történelmi Buddha tanításának kiindulási pontja. A buddhizmus különböző iskoláiban a khandhákat némileg eltérően értelmezhetik, emiatt egyik iskola tanításai nem mindig egyezik meg a másikéval.
Először nézzük a hat érzékszervet és a nekik megfelelő “tárgyat”:
- 1. Szem – látható formák
- 2. Fül – hangok
- 3. Orr – illatok
- 4. Nyelv – ízlelés
- 5. Test – bőrérzékelés
- 6. Elme – gondolatokat és elképzelések
Ezek után nézzük, hogy mik is a khandhák:
Az első khandha: forma (rúpa)
A formák vagy testek olyan anyagi dolgok, amiket fizikailag érzékelni lehet. A forma a négy nagy elemből (föld, víz, tűz, levegő) és a belőlük származókból keletkezik. Ezek a belőlük származóak a fentebb leírt, első öt érzékszerv (szem, fül, orr, nyelv, test) és a nekik megfelelő “tárgyak” (látható formák, hangok, szagok, ízek, bőrérzékelés).
A forma feltétele az, hogy “táplálékhoz” jusson, levegőhöz, italhoz, ételhez.
A második khandha: érzékelés, érzés (védaná)
Az érzés, érzet vagy érzékelés fizikai vagy mentális élmények halmaza, amelyeket a hat érzékszervünkön keresztül tapasztalunk a külvilágból. Ezek az élmények háromfélék lehetnek: kellemesek, kellemetlenek vagy semlegesek. Ki kell hangsúlyozni, hogy a buddhizmusban az elme szintén egy érzékszerv, éppen úgy, mint a szem vagy a fül. A nyugati ember hajlamos az elméjére olyan különleges dologként tekinteni, mint szellemére vagy lelkére, de ez a felfogás távol áll a buddhizmustól.
A második khanda, vagyis az érzékelés feltétele az érintkezés, azaz, hogy a hatféle érzékszerv legyen ép, és semmi ne akadályozza abban, hogy megtapasztalja a különböző fizika vagy mentális élményeket.
A harmadik khandha: észlelés (szannyá vagy szanszkrit nyelven szamdzsnyá)
Az észlelés az a képességünk, aminek segítségével felismerünk, beazonosítunk dolgokat más dolgokhoz viszonyítva a tulajdonságaik, jellemzőik alapján. Például, felismerjük a cipőt, mint cipőt, mert társítjuk azt a cipőkkel kapcsolatos előző tapasztalatainkkal. Amikor először látunk valamit, azonnal elkezdjük végigkutatni a “mentális tartalomjegyzésünket”, hogy megtaláljuk azt a kategóriát, amivel kapcsolatba hozhatjuk az új tárgyat. Például, ha az egy valamilyen piros nyelű szerszám, akkor ezt az új dolgot behelyezzük az “eszköz” kategóriába és a “piros” színű dolgok közé.
Feltétele ennek a khandának is az érintkezés, azaz a hatféle érzékszervet ne akadályozza semmi sem abban az érzékelésben, ami előfeltétele az észlelésnek.
A negyedik khandha: mentális formáció, késztetés, akarati formáció (szankhára vagy szanszkrit nyelven szamszkára)
Minden szándékos tett, jó vagy rossz, ebbe a halmazba tartozik. Ezenkívül még a szokások, hajlamok, előítéletek is, éppen úgy, mint a büszkeség, vágy, rosszindulat, érdeklődés, vonzalom, és egyéb erényes vagy nem erényes mentális állapot.
Az okok és okozatok törvénye – a kamma/karma – a negyedik khandha hatáskörébe tartozik.
A feltétel itt is ugyanaz, a hatféle érzékszerv tapasztalataira (érzékelésre és észlelésre) van szükség ahhoz, hogy bármilyen jellegű késztetés, mentális formáció kialakuljon.
Az ötödik khandha: tudatosság, megismerés (vinnyána vagy szanszkrit nyelven vidzsnyána)
A tudatosság a tudatos jelenlétben való létezés, vagy pl egy tárgy összetevőinek, környezetének megismerése, megkülönböztetése és a tárgyra való fogékonyság ítélkezés, érzelmek nélkül. Egy olyan reakció, aminek segítségével a (fent felsorolt) hat érzékszerv által felfogott dolgokról fogalmat alkotunk. Például szemünk által látjuk, hogy télen valami fehér hullik az égből, így a tudatosság segítségével megállapítjuk, hogy esik hó.
A tudatosság feltétele nem csupán az, hogy a hat érzékszerv képes legyen érzékelni és észlelni a dolgokat, hanem az is, hogy a formához hozzá tudjuk kapcsolni a nevet is. Azaz az előbbi példánál maradva, a fogalomalkotáshoz szükség van arra az ismeretre, hogy télen az égből hulló fehér dolgok általában hópelyhek.
Itt is elengedhetetlen annak a megértése, hogy ez az éberség vagy tudatosság/megismerés függ más khandháktól, és nem létezik tőlük függetlenül. Ez egy éberség vagy tudatosság, nem pedig felismerés, mivel a felismerés a harmadik khandha működése. Ugyanígy, ez az éberség vagy tudatosság nem érzékelés, mivel az a második khandha halmazába tartozik.
Miért fontosak?
Buddha a khandhákról szóló magyarázatát nagyon sok tanításába beleszőtte. Mivel a khandhák mindegyike átmeneti, feltételektől függő jelenség, így mentesek egy állandóan létező, változatlan “én”-től vagy lélektől. Amikor azonban ezek a halmazok összeállnak, akkor létrehozzák az “én” illúzióját. Hogy ez miért fontos, az a buddhizmus különböző iskoláiban némileg eltérő lehet.
A théraváda hagyományban úgy gondolják, hogy az egy vagy több khandhához való ragaszkodás vezet a “dukkha” (szenvedés/stressz/nem-kielégítő) érzetéhez. Éppen ezért, ha megértjük, hogy sem a forma, sem az érzés, sem az észlelés, sem a késztetés, sem a tudatosság nem “én vagyok”, akkor képesek leszünk a “dukkhá”-tól való megszabadulásra.
A mahájána irányzatban annak a megértésére helyezik a hangsúlyt, hogy az összes khandha eredendően üres és mentes a kézzelfogható valóságtól, éppen ezért egy egyén megszabadulása a hozzájuk való kötődéstől csak úgy lehetséges, ha ezt nem fogalmi szinten is felismeri.
Ezt a folyamatot, vagyis a tiszta tudathoz való visszatérést támogatja az erdőfürdő is, amely a gyakorlatban éppen a fent bemutatott khandákkal dolgozik. A foglalkozások során a fent felsorolt érzékszervek kiélesítésén és hangolásán van a hangsúly, amelyet a finom természeti ingerekre történő összpontosításon, illetve az ennek következtében, a testen belül megváltozó biokémiai folyamatokon keresztül érünk el, és amelyek együttesen a tiszta tudatosság és jelenlét, valamint az egység élményének a megtapasztalása irányába vezetik az erdőben merülni vágyókat.
Köszönet az inspirációért Eszterhás Emőnek / buddhista tanító , füvesasszony, gyógynyövény túravezető, őstermelő, tündér
