Valószínűleg soha nem fogjuk megérteni, hogy a végtelen világegyetem egy parányi bolygóján hogyan alakult ki az élet és, hogy egyáltalán mi jelent az élet, ez a hullámzóan állandó, halandóságában is magasztos jelenség.
Az élet csodájára mégis napról napra rácsodálkozunk.
… és ha a természetet járva képesek vagyunk rá, hogy önfeledten átadjuk magunkat ennek a csodának, akkor még az is megtörténhet, hogy bolygónk egy eldugott szegletében, egy Börzsöny nevű hegységben, mi civilizált lények úgy érezzük, hogy hazataláltunk.
Ha az emberiség egy varázsütésre eltűnne a földről, a természet megmaradna, de a táj az emberrel együtt válna semmivé. Mert a táj több, mint fák, madarak, hegyek és patakok együttese.
Érzelmi tér.
A táj olyan környezet, amely önmagunk természetébe nyit kaput. Eltávolodhatunk ettől az otthontól, teljesen szem elől téveszthetjük, de elég egy erdei séta, hogy újra rátaláljunk, hogy magunkhoz térjünk.
Ehhez semmi más nem kell, csak csönd és érzékenység. Hagyni, hogy a természet kimossa belőlünk a városi zajt.
Mi a véleményed?