Sokan mondják, hogy „nem tudok meditálni”. Ebben az adott időben lehet is valami, mégis szeretem kijavítani őket: „MÉG nem tudsz meditálni”. (Ha esetleg te is ezen emberek közé tartozol, akik ezt gondolják magukról, akkor olvasd fel hangosan magadnak ez utóbbi állítást!)
Nos, saját tapasztalatból kiindulva a meditáció valóban nem „könnyű”, legalábbis nagyon sok gyakorlást igényel. Személy szerint éveken keresztül gondoltam, hogy meditálok, ma így fogalmaznék: éveken keresztül vetítettem magamnak a szebbnél, szebb képekkel teli filmet, esetleg hagytam, hogy mások vetítsék nekem. Ma már tudom, hogy ekkor relaxáltam. Jól tettem. Azt hiszem érdemes ezzel kezdeni az elme csendesítését, majd kellő, akár évekig tartó gyakorlás után áttérni a meditációra. A bátrabbak persze kezdhetik egyből ez utóbbival. 😉
De mi valójában a hasonlóság / különbség a relaxáció és a meditáció között?
A latin relaxare kifejezés jelentése oldás, elengedés, felszabadítás, ebből fakadóan a relaxáció célja a feszültségek oldása az egész testben az izmok teljes ellazításával. Általában fekvő helyzetben, csukott szemmel végezzük, miközben az ébrenlét és alvás között egyensúlyozunk egy bizonyos passzív tudatállapotban. A relaxáció lehet csendes vagy vezetett, bár jellemzően ez utóbbi ismert relaxációként. A gyakorlást is célszerű ezzel kezdeni, mert a vezető lágy irányításával könnyebb elsajátítani a hatékony ellazulás és mozdulatlanság „lépéseit”.
Ellazult testben az elme hamarabb elcsendesedik, s ezáltal eredményesebben fókuszálható. Ahogyan a bevezetőben is utaltam rá, tapasztalatom szerint ez a meditáció előszobája.
A meditáció lényege az elme elcsendesítése és az aktív, éber figyelem gyakorlása, a kifejezés eredete pedig a latin meditare (gyakorolni, szemlélődni, elidőzni) és medicare (orvosolni, gyógyítani) kifejezésekre vezethető vissza. Általában egyenes háttal, ülő helyzetben történik, de végezhető fekvő helyzetben, esetleg sétálás közben (sétáló meditáció), nyitott vagy csukott szemmel egyaránt – bár sétáló meditáció alkalmával előnyös a szemet nyitva tartani. 😉
Minden esetben, a relaxációhoz hasonlóan, először a testet lazítjuk el kiegyensúlyozott légzés segítségével, miközben egy külső, vagy belső pontra fókuszáláson keresztül megtartjuk az éber figyelmet a jelen pillanaton. A meditációt, a relaxációhoz hasonlóan szintén kísérhetik hangok, amelyek jellemzően mantrák (pl. „Om”), ám többnyire csendben történik e belső utazás.
Meditáció során, miközben a figyelem végig egy ponton pihen, a csapongó gondolatok először lelassulnak, majd eltűnnek és ekkor megtapasztalható az egyetlen dolog, ami mindig is volt és mindig is lesz, ez pedig a szeretetteljes, tiszta önvaló. A minden és a semmi megnyugtató állapota.
Minden út ugyanoda vezet, úgyhogy alapjában véve mindegy, hogy melyiket gyakorlod. Ha viszont elfogadsz egy jó tanácsot, akkor ha eddig nem tetted volna, most tényleg kezdd el valamelyiket!
Ha pedig úgy érzed segítségre, támogatásra van szükséged, akkor keress bizalommal!
Mi a véleményed?